Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Fekete szárny

Naszóval: Ez agyi kreálmányom szüleménye, ha tetszik kommentelj és felrakjuk a maradékot is, hogy

nagy  örömötökre olvasshassátok!!!

u.i: KOMMENT!!! MOST!

 

 

 

Fekete Szárny

 

Prológus

O

ké, tudom, hogy minden sötét regény így kezdődik, de ezen az éjszakán tényleg esett az eső. Sűrű köd lepte be a kis várost és a szakadó esőtől egy méternyire se lehetett ellátni. Ez sokban segített elő abban, hogy áldozatom ne vegyen észre, természetesen időben nem. A főutcán viharzott lefelé fekete köpönyegbe burkolva magát, de teljesen lényegtelenül, hiszen már így is csurom vizes volt. Az egyik mellékutcánál megállt körbenézett remélve hogy senki se követi, majd befordult és arra ment tovább. Itt az idő gondoltam. Átugrottam a szomszédos háztetőre és lenéztem, az utca macskaköve csak legfeljebb öt vagy hat méterrel lehetett alattam, így ha leugrom semmi kár nem ér majd. Az alak az utca felénél járt, bár nehéz volt kivenni az esőtől. Egy villám csapódott a szemközti házban hatalmas dörrenéssel, az ember rémülten kiáltott föl a hangra és hátrébb tántorodott. Tudtam, hogy most kell cselekedni. Leugrottam a ház tetejéről és hangos csattanással értem földet. Lassan felemelkedtem és az emberre néztem. Rémülten hátrált és szeme kidülledt dagadt arcából.

-          Értem jöttél ugye, Fekete Szárny? – Suttogta.

-          Ugyan ki másért jöttem volna? Látsz még itt valakit rajtad kívül? – Elnevettem magam arra, ahogy körülnézett egyrészt más embert keresve, másrészt menekülő út után nézve. – Nem menekülhetsz el. – Végignéztem rajta és elmosolyodtam. – Amúgy olyan dagadt disznóért nem is kár amilyen te vagy.  -  A közeli kukából kivett egy borosüveget és teljes erejéből felém dobta, mikor elég közel volt hozzám, megfogtam és a hátam mögé dobtam.  Ripityára törve, nagy csattanással ért földet a hideg macskakövön.

-          Ez egy rossz húzás volt. – Vicsorogtam. Kirántottam egy kést az övemből felé vetettem magam és elvágtam a torkát. A vért a késemről letöröltem a ruhájába, az övembe raktam és elsétáltam, mosolyogva.

 

1 – fejezet: Taylor Grem

 

L

erobogtam a lépcsőn és a konyhába léptem. Apa a tévét nézte és közben újságot olvasott.  Anya már rég elment dolgozni. Kinyitottam a hűtőt és elővettem a szokásos reggeli szendvicsemet.  Leültem és már éppen haraptam volna le az első falatot, amikor apa felmorrant és ledobta az újságot az asztalra, szeme a képernyőre meredt.

-          Mi az? – Kérdeztem teli szájjal, mivel közben leharaptam egy szeletet a szendvicsemből.

-          Megint ölt. – Majd rám nézett. – Ne beszélj teli szájjal Taylor!

Voltak olyan apák, akik törődtek a fiukkal, megtanították focizni vagy rögbizni, szerették a feleségüket és boldog családot alkottak... Apa nem ilyen volt. Boldog volt itthon amíg meg volt a napi újsága és működött a tévé. Anyával különösebben nem kedvelték egymást csak miattam vannak egymás mellett. Tök véletlen voltam régen, ha értitek, hogy gondolom. Lenyeltem a kenyérdarabot.

-          Bocs. – Motyogtam.

-          Cssss! -  Morrant rám és felhangosította a tévét. A riporternő az egyetlen mellékutcában volt ahol sosincs villany egy hatalmas „Police Line Do Not Cross!”  feliratú sárga szalag előtt.

-          A sorozatgyilkos nem válogat! Újabb áldozat esett áldozatul különleges késének, melynek recéi világosan látszanak a bőrön, a rendőrségnek fogalma sincsen, hogy nézhet ki ez a fegyver, de az szinte bizonyos, hogy párja nincs a világon. A halál ugyanúgy állt be, mint a többi áldozatnál: elvérzett a nyakán ejtett hatalmas tátongó sebtől. A mostani áldozat egy matektanár volt a Herfliks Gimnáziumból. A gyilkos megölte majd a vérével felmázolta a szokott jelet: Egy szárnyat és alatta ez az írás olvasható: Fekete Szárny. A rendőrség most sem talált semmi nyomott és az egész város rémületben van, hogy vajon ki lesz a következő áldozat. – A kamera egy vérrel mázolt alaposan kidolgozott szárnyra siklott és alá az írásra: Fekete Szárny. Apa megfogta az újságját és dühösen vágta az asztalhoz. Hátradőltem és elvigyorodtam.

-          De kár Mr. Fletcherért! – Mondtam ironikus hangon. – Elvileg egy nagy köcsög volt. – Apa rám meredt és reszketett a visszafojtott dühtől.

-          Jobb lenne fiam, ha elindulnál iskolába. – Megrántottam a vállam és felálltam az asztaltól. Az előszobában felkaptam a táskám és elindultam az iskolába.

2 – fejezet: Herfliks Gimnázium

 

M

egérkeztem a sulihoz és a szokásos csoport a szokásos helyen várt.  Elmélyülten beszélgettek és csak akkor vettek észre, amikor melléjük léptem. 

-          Sziasztok! Hallottátok az újabb gyilkosságot? – Kezdtem rögtön a közepébe.

-          Hali! – Köszönt vissza Alex. Ő volt a legmagasabb a csoportban 190 centiméter és eléggé világos szőke haj, amely állandóan eltakarja a szemét.  – Igen épp arról beszélgettünk, mikor megérkeztél.

-          Eléggé durva nem gondolod? – Vágott közbe Selly. Ő volt az egyetlen lány a csoportban. És ő is azért mert abszolút fiúsan  gondolkodott és soha nem mászott volna ránk. Vörös haja volt, amit mindig kiengedve hordott és amúgy teljesen átlagosan nézett ki, viszont egyetlen megkülönböztető jele az volt, hogy a szeme világosszürke volt.  Folyton gyilkolós filmeket nézett és gyilkolós játékokat játszott.  A játékra utalva, szerintem nem kell megemlítenem, hogy melyik oldalon állt. – Megint elvágta a torkát és most ráadásul Mr. Fletcherét! Bár nagy bunkó volt mit ne mondjak… - Elhúzta a száját.

-          Szerintem ez azért mégiscsak sok! – Fűzött hozzá megjegyzést Kevin. Kapucnit mindig hordott, amúgy sötétbarna, rövid haja volt, sovány volt, viszont erős.

-          Na mi van Kevinkém? Végre megszólaltál? – Szólt közbe gúnyosan Alex. -  Azt hittem már mentálisan is elvonókúrán vagy. – Igen régi alkoholproblémák Kevinnél. Alex elvigyorodott és ráugrott, leteperte a földre és lehúzta a kapucniát.

-          Kettőn áll a vásár! – Kiáltott föl nevetve Kevin, és az addig rajta ülő Alexet lelökte a földre és most ő tartotta fogva, de előtte még a kapucniát földobta a fejére. – Na, mit csináljak veled?

-          Semmit Kevin Anderson! Azonnal engedd el! – Sietett felénk Rose tanárnő. Kicsi, öreg és töpörödött asszony volt, irodalmat és nyelvtant tanított, megjegyzem nála unalmasabb tanár nem létezett. Felrángatta a földről Kevint és ráncigálni kezdte az iskola bejárata felé. – Beviszlek az igazgatóba, ezt nem úszod meg szárazon! – Kevin hátrafordult, elmosolyodott úgy, hogy az egész fogsora kivillant és kacsintott. Alex feltápászkodott, leporolta magát és oldalba bökött. Egy lány felé mutatott, aki kerek szemmel nézett rám.

-          Nancy megint téged bámul! – Ránéztem Nancyre, elmosolyodtam és kacsintottam egyet. Rákvörös arccal ment el, azonban a bejárat előtt megcsúszott és elesett. Alex hangosan elnevette magát, mire Nancy még vörösebb arccal állt föl és sietősen bement.

-          Jól kikészíted azt a csajt. – Nevetett tovább.

-          Nem mintha a csajok oldalán állnék, mert akkor minek lógok veletek, de szerintem Taylor, ezt most hagyd abba! Ne csepegtess hiú reményeket, szegénybe! -  Szólalt meg Selly csendesen.

-          Igazad van, Selly, de olyan vicces!

-          Mondjuk igaz! – Mosolyodott el. – Meg azt se felejtsük el hozzátenni, hogy eléggé kidolgozott tested van. Így bolondul utánad szinte minden csaj az iskolában. Még az is akinek barátja van. – Kacsintott felém kaján mosollyal.  Nem mintha egoista lennék vagy ilyesmi, de tényleg elég jól néztem ki. Mindig is magas voltam és kidolgozott. Ráadásul elvileg indián vér is csörgedezett bennem, de ez csak annyiban látszott meg, hogy állandóan barnás árnyalatú volt a bőröm. Sötétbarna haj, barna szem, úgyhogy ebben az átlaghoz hasonlítottam.  Kevin tért vissza közénk. – Na, mi történt?

-          Semmi… Megmondtam neki, hogy Alex egy nagy bunkó és az ő hibája minden. Egy szóbeli figyelmeztetéssel elengedett.                              

-          Nem ér! – Dörzsölte a fájó orrát Alex.                                                    

-          Miért? Te támadtál meg! – Vont vállat. -  De engem jobban érdekel Fekete Szárny!

Zavartan meredtünk rá a hirtelen témaváltástól. Először Selly tért magához:

-          Szerintetek nő vagy férfi?                                   

-          Ugyan már! Ha arra gondolsz, hogy nő, fel kell adnod a reményt! Nő nem képes ilyen tökéletes bűntényeket elkövetni! – Vetette oda Alex. Selly összevont szemmel nézett rá.

-          Épp az, hogy csak a nők elég okosak hozzá, hogy ilyen „tökéletes bűntényeket” elkövessenek, hogy a te szavaiddal beszéljek.

-          Ha nő biztos nagyon jól néz ki! – Tettem hozzá vigyorogva. Selly a könyökével oldalba vágott. – Aú!

-          Meg a jeleket amiket használ… Nem is próbálja leplezni magát! -  Mondta Kevin elgondolkozó arccal.  – Komolyan mondom az az érzésem támadt… - A mondata befejezetlen maradt, mivel a szünet végét jelző csengő megszólalt. – Mindegy. – Motyogta. Elbúcsúztunk egymástól aztán ki-ki elment a saját órájára. Matek volt az utolsó óra, de sehogy se tudtam odafigyelni Mr. Beckers beszédére. Mr. Beckers egy sovány hajlott hátú öregember volt. Rövid ősz haja és sascsőrszerűen előreálló orra, amin mindig egy hatalmas pápakeretes szemüveget viselt. Halvány fogalmam sem volt, hogy miről beszél, mert nem figyeltem oda. Általában a matek a kedvenc tantárgyaim közé tartozott, azonban most gondolataim Fekete Szárny körül kalandoztak. Mr. Beckers felszólított néhányszor, de amikor látta, hogy halvány fogalmam sincs, hogy miről beszél feladta.

-          Néha ki kell kapcsolni az agyat. – Motyogta magában, majd nagyon halkan hozzátette: - Bárcsak nekem is sikerülne!

„Miért gyilkol?” – Gondolkodtam magamban. Azon is gondolkodtam, hogy miért kelt ez ekkorra port, hogy mindenki erről beszél, de azután rájöttem: eléggé kicsi ez a város ahhoz, hogy egy sorozatgyilkos itt bóklásszon. Néhány év alatt kiirtaná az egész lakosságot. A matekfüzetembe felrajzoltam a jelét. Egy gondosan megrajzolt szárny, sötétre színezve és alá az írva: Fekete Szárny. Amit lerajzoltam nem sikerült jóra az eredetihez képest. Az eredeti egy tipikus erőt sugárzott magából, de lehet, hogy csak azért mert az áldozat vérével írták föl. Megborzongtam erre a gondolatra és éppen nyúltam volna a radíromért, hogy örökre eltöröljem ezt a borzalmas jelet a füzetemből, amikor egy hangos hörgésből rájöttem, hogy elkéstem. Mr. Beckers állt fölöttem tágra meredt szemmel és kezével a szívéhez kapva.

-          Mr. Grem ezt igazán nem gondoltam volna! – Hörögte dühtől remegő orrcimpával. – És főleg az én órámon ezt a jelet! Azonnal tünés az igazgatóirodába! Tudja mit? Én kisérem oda személyesen! -     Az egész osztály szeme rám szegeződött. Mr. Beckers kilökdösött az osztályból, de amikor kilökött az ajtón visszaszólt a többieknek. -  Mindenki csöndben olvassa el a következő fejezetet és házi feladatul megcsinálni az összes feladatot, ami a könyvben van! Köszönjétek Taylornak!

Az egész osztály felmordult és tudtam, ebből még nagy baj lesz! Csöndesen baktattam végig a folyosón, mellettem Mr. Beckers csoszogott. Amikor az igazgatói iroda elé értünk, lenyomott egy székre és bement az igazgatóhoz. Agyam lázasan gondolkodott valami megoldáson, amikor Kevin jelent meg mellettem és leült a szomszédos székre.

-          Kevin, mi a fenének vagy itt már megint? – Kérdeztem tőle.

-          Találd ki kivel volt órám! – Felelte mosolyogva.

-          Csak nem Rose tanárnővel?

-          Bingó!

-          Kevin te totálisan kikészíted azt a tanárnőt!

-          Tehetek róla, hogy pikkel rám? – Vont vállat. – Most attól akadt ki, hogy kidíszítettem az irodalom könyvet. – Előhúzta az irodalom könyvét és megmutatta. Megértem Rose tanárnőt amiért annyira utálja Kevint, láttam már szebb szavakat is tartalmazó könyvet.

-          Szerinted mit fogok kapni?

-          Nemtom… - Vontam vállat. – De az igazgató nem kedveli túlságosan Rose tanárnőt, úgyhogy sztem enyhébb büntetéssel meg fogod úszni.

-          Te miért vagy itt? Még sohase láttalak az igazgatói előtt, pedig Rózsa tanárnő miatt gyakran járok ide.

-          Ööö…  -  Beharaptam az ajkam. – Lerajzoltam a matekfüzetembe Fekete Szárny ábráját, és Mr. Beckers észrevette.

-          Az nekem is megvan. – Nyitotta ki a könyvét és megmutatta a rajzát, ami ezerszer jobb lett, mint az enyém, mit ne mondjak. – De Rose tanárnő jobban kiakadt azon, hogy kipingáltam Shakespeare-t.  

Elnevettem magam, de pont akkor nyílt ki az igazgatói ajtaja és kilépett Mr. Beckers.

-          Én az ön helyzetében nem találnák semmit sem viccesnek, fiatalember! – Nézett rám, majd Kevinre siklott a tekintete. – Áh! Baráti társaság! Nem csodálkozom, hogy a közeli barátod is itt kötött ki.

-          Mr. Beckers megkérhetem, hogy ezt most fejezze be? – Szólt ki az igazgató. – Csak küldje be őket!

Mr. Beckers kedvetlenül összeszorította a száját és bólintott. Szélesre tárta az ajtót és betessékelt bennünket. Az igazgatói egy nagy szoba volt, a falat zöld tapéta borította és körbe fából faragott könyvespolcok álltak, rajtuk roskadozásig   könyvekkel zsúfolva. Az igazgatói asztal hosszan nyújtózkodott el a szobában, iratokkal telepakolva. Az igazgató egy fiatal nő volt harmincéves se lehetett, hosszú barna haja a vállára hullott, komolyan nézett minket, homlokát összeráncolva. Nyeltem egy nagyot mielőtt leültünk volna Kevinnel az asztal előtt lévő két székre.

-          Nagyon nem örülök annak, hogy itt vagytok srácok. Főleg, hogy veled fiatalember ma már találkoztam. Megint Rose tanárnő küldött, igaz?  - Nézett szigorúan Kevinre.

-          Aha. – Mosolygott Kevin az igazgatóra, akit ez hidegen hagyott.

-          Miért is vagytok itt fiuk? – Kérdezte, mire Mr. Beckers előre lépett.

-          Kevin és Taylor is használta azt a gyalázatos jelet, amely félelembe tartja az egész várost.

-          Fekete Szárnyra gondol? – Kérdezte az igazgatónő, finoman felvonva szemöldökét. Mr. Beckers nyelt egyet majd bólintott.

-          Valóban szomorú és gyalázatos az, ami Mr. Fletcherrel történt. Köszönöm Mr. Beckers elmehet, már biztosan várja az osztálya.

-          De, ha esetleg nem viselkednének rendesen, ha…- Az igazgatónő a kezébe vette a tollát és elkezdte kopogtatni az asztalt, mire Mr. Beckers elhallgatott. Egyik felem nevetett Mr. Beckersen másik felem pedig azt gondolta: ajjaj vajon milyen büntetést fogok kapni ettől a nőtől, ha Mr. Beckersre is ilyen hatással van.

-          Mr. Beckers, felszólítom, hogy azonnal térjen vissza az osztályába. – Szólt szigorúan. Mr. Beckers összepréselt szájjal távozott. Mikor becsukta maga mögött az ajtót az igazgatónő felénk fordult.

-          Kevin te már tudod a nevemet, viszont… - Belelapozott az egyik iratcsomóba az asztalán, ami a másodikosok adatait tartalmazta, majd felnézett. – Taylor Grem, ugyebár?

-          Igen. – Nyeltem egy nagyot.

-          Veled még nem találkoztam, hívjál csak Miss. Levendának. Na, szóval fiúk, miért is vagytok itt? -  Majd mosolyogva hozzátette: - Mr. Beckers sose fejezte ki magát érthetően a túlságosan ünnepélyes és komoly beszédével számomra.

-          Engem azért küldött Rose tanárnő, - A Rose tanárnőt duplán megnyomva. – mert kipingáltam az irodalomkönyvembe Shakespeare-t és a másik oldalra meg lerajzoltam Fekete Szárny jelét. – Kezdett bele Kevin.

-          És téged Taylor? – Fordult felém Miss. Levend.

-          Szintúgy. -  Mondtam elvörösödve. 

-          Szintúgy kiszínezted Shakespeare-t?

-          Neem! Dehogyis… Hát, ööö… Szóval.. – Már többször is voltam az igazgatóiba,- kisebb nagyobb botrányok miatt – és mindig, amikor kaptam valamit, otthon hatalmas balhé lett belőle, és rühellem, ha a szüleim velem foglalkoznak. Miss. Levendánál viszont még sose voltam,- nemrég választották meg – és nem tudtam, hogy mire számítsak és ezt utáltam a legjobban. Éppen a gombócot próbáltam lenyelni, ami a torkomban keletkezett, amikor Miss. Levend megszólalt:

-          Szóval te is lerajzoltad Fekete Szárny jelét, igaz? – Sóhajtott szomorúan, mikor látta, hogy bólintok. – Nézzétek fiúk, még egyszer mondom, egyszerűen gyalázatos, ami Mr. Fletcherrel történt és ezzel a cselekedettel egy időben elveszítettünk egy fontos pedagógust az iskolából.

-          De úgy hallottam nem volt valami túl kedves.. –Jegyeztem meg, miután sikeresen megnyertem a gombóccal vívott csatámat.

-          Sajnos én is halottam ezt több diáktól és pedagógustól egyaránt Taylor, de Mr. Fletcher sok diákot tanított és egészen új volt még nálunk. – Igaz nincs egy fél éve se, hogy a Herfliks Gimnáziumban kezdett volna el tanítani. – Amúgy meg, - Kocogtatta meg tollával az asztalt, ha tudsz szerezni az iskolának egy rendes matektanárt, csak bátran szólj!

-          Igaza van és elnézést, csak a…

-          Ugyan semmi baj. Most viszont térjünk vissza a dologhoz, amiért itt vagytok.

Nagy levegőt vett és folytatta:

-          Fekete Szárny egy sorozatgyilkos, de szerintem ez nektek is feltűnt, mivel a médiában a csapból is ez folyik. Mindig az áldozat vérével írja föl a jelét. Én őszintén szólva csak sajnálni tudom az ilyen embert, nagyon megbolondulhatott valami régen történt trauma miatt. Ráadásul ez a bolondsága egy tanárunk életébe is került. Nagyon nem szeretném, ha még egyszer ilyen jelek használata miatt kellene itt kikötnötök, úgyhogy most mondom el nektek és egyszer. Megtiltom, hogy ilyen jeleket használjatok! – Nézett ránk szigorúan. – Megígéritek nekem, hogy nem használjátok?

-          Persze, persze. – Motyogtuk egyszerre.

-          Amúgy tizenhat évesen, már pláne nem kéne! Már benőtt a fejetek lágya!

-          Én tizenhét vagyok. – Jelentkezett Kevin, majd rám mutatott. – Ő tizenhat. sziasztok

-          Nem sokáig! – Vigyorogtam Kevinre.

-          Rendben. Taylor téged szóbeli figyelmeztetéssel elengedlek, viszont Kevin te már húzósabb helyzetben vagy… - Húzta el a száját. – Teneked sajnos muszáj adnom egy figyelmeztetőt. Kérem az ellenőrződ. – Kevin vágott egy grimaszt és odanyújtotta az ellenőrzőt. Miss. Levend egy ideig írt valamit bele, majd visszaadta neki. – Hát ennyi lenne fiúk. Gondolom, egyikőtök se kér nyugtatásul nyalókát, mert az előző iskolában mindig kellett.

-           De én kérnék egyet, nagyon ideges lettem attól, hogy az igazgatóiba kellett jönni. – Szipogta Kevin. – Tudja igazgatónéni, én mindig is nagyon jó kisfiú voltam.

Miss. Levend kotort egy kicsit a fiókjában, majd elővett egy piros csomagolású nyalókát és odanyújtotta Kevinnek. 

-          Tessék, de nem kell műszipogást csinálni csak azért, hogy kapjál nyalókát! – Kevin vállat vont és kivillantotta híres mosolyát, azaz az egész fogsora kivillant egy pillanatra. – És most tünés innen, fiúk!

Kiléptünk az igazgató irodájából és ki is csöngettek. Lementünk a menzára, mivel az igazgatói az iskola második szintjén volt a négyből, a menza meg a legalsón.  Mikor leértünk Selly és Alex már minket vártak.

-          Igazgatói? Megint?  - Nézett Selly Kevinre, aki csak mosolygott miközben szájából kilógott a nyalóka vége.

-          Mindenki rólatok beszél! – Mondta Alex.

-          Mint általában! – Nevettem miközben körbenéztem, tényleg majdnem mindenki minket nézett, de sokan dühösen gondolom a matek miatt. Hát igen, stréber egy társadalom..

-          Ó, te kis sztár! – Mosolyodott el savanyúan Selly. Aztán másra terelte a szót. – Kértek kaját, mert mi már ettünk?

-          Kösz, én nem vagyok éhes, te? – Néztem Kevinre. Megrázta a fejét, ezért felálltunk az asztaltól és kimentünk a menza ajtaján. Éreztem, hogy mindenki azt figyeli, ahogy kimegyünk a teremből. Az udvaron elbúcsúztunk egymástól és hazamentünk.   Mikor hazaértem, még senki sem volt otthon. Leültem a gép elé és késő estig kockultam.  Miután még mindig nem jöttek meg, - nem mintha vártam volna őket – elmentem, mint ahogy ilyenkor normálisan szoktam, aludni. Mint később kiderült, normális életemben utoljára.

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

buy direct cod isotretinoin sotret in germany overseas Sefton KelHype

(KelHype, 2019.09.22 08:30)

Cialis En Suisse Pas Cher <a href=http://zgdkdz.com>viagra</a> Apotheke Cialis Bestellen Securedrugshop Best Place To Buy Viagra Online